A nyelvlökéses nyelésre  jellemző, hogy a nyelés során a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy mivel a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv hegye kicsúszik a fogak közül elöl vagy oldalt. Emellett az ajkak záródhatnak. Ez a nyelési forma csecsemő- és kisgyermekkorban életkori sajátosságnak tekinthető, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és idővel megszűnik. Általában a vegyes fogazat kialakulásától tekintjük a nyelvlökéses nyelést károsnak.

A nyelvlökéses nyelés terápiája csakis team-munkában képzelhető el, melyben az életkortól és a tünetek súlyosságától függően más-más hangsúllyal van jelen a fül-orr-gégész, a fogszabályozó szakorvos, a logopédus, és a szülő. A szülő, aki mindezekkel a szakemberekkel együtt dolgozva, a szükséges támogatást megadva áll gyermeke mögött, aki elfogadja és támogatja a gyermek helytelen szokásainak (ujjszopás, cumizás, körömrágás, ceruza rágcsálás…) megváltoztatását a cél, a helyes nyelés kialakítása, a fogazat eltéréseinek rendezése, a beszédhangok tisztasága érdekében.